Oxidatív Stressz Regenerációs Program

Ezek hosszú időn át, tünetmentesen zajló, leginkább csak laboratóriumi vizsgálatokkal tetten érhető kórfolyamatok, amelyek idővel tünetet adó betegséggé szerveződnek. Az erek falában kialakuló gyulladás a szervezet egészére nézve veszélyes, hiszen a sérült erek áteresztővé válnak a sejtekre toxikus anyagok számára, melyek ellen a szervezet védekezni akar. Az immunfolyamat eredményeként a vérben gyulladásos faktorok szabadulnak fel, végül különböző megbetegedések alakulnak ki (fertőzések, autoimmunbetegségek, tumor stb).

A gyulladásban roncsolódott érszövetben lelassul a keringés, ez vérellátási zavarhoz vezet, a sérült szövet felületén „rekedt” anyagok lecsapódnak az ér belhártyáján, és érszűkületet, vérrögképződést (trombózist, embóliát) okozhatnak. Az idegsejtek rendkívüli módon igénylik a megfelelő oxigénellátást, ez működésük feltétele. Az agy oxigénhiányával járó gyulladásos agyi folyamatok nemcsak sztrókot okoznak, hanem számos nehezen kezelhető megbetegedés alapját képezik: epilepszia, depresszió, Alzheimer- vagy Parkinson-kór.

A tartós stressz tehát egy olyan „diszharmónia”, amelyben felborulnak a biológiai rendszereink. Hormon- és immunrendszerünk egyszerűen „kicsúszik” az egészséges idegrendszeri szabályozás alól. Lényegében ez a jelenség határozza meg az akut és a krónikus stressz közötti különbséget. Akut stresszben az ingerhatás elmúltával megszűnnek a stressztünetek és a hormonszintek rendeződnek: normalizálódik a szívverésünk, a vérnyomásunk, megnyugszunk. Tartós stresszben a szerveink tovább „stresszelnek” (fáj a gyomrunk, szorít a mellkasunk), idegrendszerünk pedig folyamatos készenléti állapotot tart fenn. Ez rendkívül energiaigényes folyamat, amelyben szó szerint elfáradunk, és idővel elérkezünk egy olyan szintre, amikor már a pihenés sem segít, és velünk együtt a fokozott működésre késztetett szerveink – pl. a mellékvesék – is kimerülnek.